Táltos-sámánizmus

A sámánizmus egy életforma!

Ő a természet papja, a természetben él, ez az ő igazi temploma. Az adott népcsoportnak ő a gyógyítója, szellemi vezetője. Kapcsolatban áll a szellemvilággal, közvetítő szerepet is betölt a szellemek és emberek között.
A sámán nem tagja semminek, nem ragaszkodik semmihez. A sámánizmusnak nincs tízparancsolata, nincs bibliája, koránja, nincsenek védái.


A sámánizmus hitvilágban nincsenek törvények, csupán egy alapelvük létezik: A létezésben minden egy, minden kommunikál mindennel és információt cserél.

Sámánizmusra jellemző a háromrégiós világkép, amit az életfa köt össze.

A felső régió az istenek, bolygók, csillagok, a jó lelkek világa, a mennyországnak, a fényesség birodalmának a helye. Ha a sámánnak energiára és feltöltődésre van szüksége a küzdelméhez akkor ide utazik.

A középső világ az emberek, valamint az emberek körén kívül élő természetfeletti lények, szellemek, kísértetek és betegségdémonok, erdők és vizek szelleme. A középső régióban ered az életfa. Ágai tartják a sátorszerű, lyukas égboltot, ezen át fénylenek a csillagok. Az életfa lombkoronája hét szintű. A sámán is ebben a középső világban lakik.

Az életfa gyökérvilága a felső világ ellentéteként az alsó régióba nyúlik, a démonok földjébe. Az alvilág, a pokol, a hideg és sötét, a síron túli mindig a gonosz, az ördög és a rossz szellemek élettere. A sámán ide akkor utazik ha gyógyítani szeretne, ugyanis a sámán hitvilág szerint az ember azért betegszik mert, mert a démonok a lelkének egy darabját elrabolják. Általában a sámán győz. Azonban ha mégsem, akkor meghal.


A világok közötti utazásokhoz a sámánok egyik elengedhetetlen eszköze a dob ! A dob ritmikus ütése ( 3-4 Hz) segítette a sámánt annak a hipnotikus transznak az elérésében, amely a szellemvillágokban történő utazáshoz szükséges volt.

A dobon kívül szokás még néhol csörgőt is használni, valamint különböző tudatmódosító szereket is használnak. Ezek lehetnek bor, gombák, pipa (speciális gyógynövény keverékkel töltve).

A tudamódosító szerek alatt, NE kábítószereket értsünk. Ezeknek szó szerint SEMMI köze nincs jól ismert "diszkó drogokhoz" vagy egyéb tudamódosítókhoz. Még ha a tudomány azt is állítja, hogy a sámánok által használt növények drogok, ezt az összes sámán tudja, hogy ezek hamis állítások.
De vagyunk már olyan szerencsések, hogy számos pszichológus, orvos, és egyéb kutató, kezd ráébredni, hogy sok kollégájuknak, nincs igaza amikor drog kategóriába sorolják ezeket a növényeket és elitélik őket, és használójukat.

Sámánok által használt szerek, megnövelik érzékenységüket a másik világ iránt, és megnyitják a kaput a szellemvillág felé. Sámán átléphet az időn és téren, pumává vagy madárra változhat, múltba és jövőbe utazhat. Belelát emberekbe, meglátja azok betegségeit. Sámánok által használt ilyen növények lehetnek pl: San Pedro kaktusz, Ayahuasca...
Sámándob beavatása

Egyes helyeken az új sámánoknak először csak sámánbotjuk volt. Aztán később adtak neki csak dobot mikor már jó sámánná vált. Egyesek szerint a sámánnőknek csak sámánbot járt.
A nemzetség sámánőse "írta elő" a sámánnak, hogy annak dobja milyen legyen. Mekkora legyen, milyen állat bőrét feszítse rá, milyen rajzok kerüljenek rá. A dob ha elkészült, ekkor még "használhatatlan" volt.
Ugyanis először a dobot 3 év alatti kisgyermekeknek oda kellett adni, hadd játszanak vele néhány napig. Lefekvés előtti játékszerként szolgált nekik a dob.
Majd ezután következett a beavatás. Meg kellet találni a dobra húzott bőr állatának a lelkét. Az állatot nyomom kellet követni és el kellett jutni a születésének helyéig. A lelkét csak itt foghatták meg a születés pillanatában, és bezárták a dobba. Ezáltal a dob feléledt.
Végül a dobot be kellett mutatni a sámánősnek és a szellemeknek. A sámánős megvizsgálta, hogy mindent az "előírások" szerint készített e el. Ha elkészült a dob, akkor ezután a sámán már ezt használhatta a szertartásaihoz.

A sámándob használata:

A dobok bőre idővel megereszkedik. A bőr nagyon érzékeny a hőmérséklet változásra. Melegtől összehúzódik, vagyis megfeszül. Ilyenkor tűz fölé tartja a sámán, és "meghúzza" a tűz felett (életre kelti a sámán a lovát).


Ha a dob túl feszes, akkor vízzel itatják meg a dobot, hogy kicsit lazább legyen a bőre.

A sámánok egyéb képességei és természettel való kapcsolatuk

A sámán nem csak gyógyító szerepet tölt be társadalmában, hanem képes a természetben talált dolgokból egy-egy adott kérdésre választ kapni. Dobja segítségével akár jósolni is képes, és képes szellemét egy-egy állatba vetíteni, és az állat képében akár kilométerekre előre megnézheti az utat. Ilyenkor az állatok szelleme a testébe költözik, úgy mozog, olyan hangokat ad, ki, mint az adott állat.

Ha az ember az erdőt járja, sokszor előfordul, hogy valamiért a figyelmét magához vonzza egy kis kavics, egy ág, egy levél, virág. A Sámán ezekre tudatos, felveszi őket, és megmossa friss forrásvízben, majd elteszi tarsolyába. Ezeket tsentsak-nak (cencak) hívja, ők a szellemi segítői, fizikailag megtestesült formában, akik az alvilágba való utazáskor állatok képében segítik, és védik. Időről időre a Sámán ezeket a tárgyakat előveszi, megnapozatja, hogy feltöltődjenek, szent tűzben megfüstöli őket, és táncol velük.

A Sámán tiszteli környezetét a természetet. Ha valamire szüksége van, kéri Földanyától. Megkapja, elveszi ( FONTOS: de mindig csak annyit, amennyire ténylegesen szüksége van) és megköszöni. Ha valamire már nincs szüksége, visszaviszi a természetbe (lehetőleg oda, ahol találta) majd újra megköszöni Földanyának.

Földanya a Sámán számára szent. Tudja, hogy épp olyan élő, mint ő maga. A régi magyar viseletben a csizma orra mindig felfelé hajlott, hogy még véletlenül se rúghasson bele Földanya testébe az ember.